Mottóul

Devictus vincit...

GergelyBlog

Mivel régóta foglalkoztat a gondolat, hogy ne csak olvassak, hanem írjak (blogot) is, ezért most nekiállok és készítek egyet. Magamról, a körülöttem zajló történésekről, arról, hogyan látom és értékelem én a világot, és remélem arról is, hogy merre van a tovább...

Kövess a twitteren!

twitter.com/vagergely

Címkék

A Demokrata című hetilapban megjelent interjúk, cikkek

Naptár

április 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Így áll most Budapest...

Budapest légszennyezettsége

Győztes-győztes

2017.01.30. 17:51 | vagergely | 1 komment

Orbán Viktor miniszterelnök és Botka László szegedi polgármester, az MSZP elnöksége által támogatott miniszterelnök-jelölt mai, szegedi találkozója kiemelt érdeklődés mellett zajlott - nem véletlenül, hiszen a regnáló miniszterelnök a jelenlegi helyzet szerint potenciális kihívójával tartott közös sajtótájékoztatót településfejlesztési kérdésekről. 

A Modern Városok Program a kormány ötletes találmánya. A megyei jogú városoknak szánt fejlesztési források strukturáltan kerülnek folyósításra, hatékonyan exponálva benne a kormányzat szerepét és többek között éppen az egyes városok vezetőivel tartott miniszterelnöki egyeztetést követően, a megállapodás aláírása és a közös sajtótájékoztató alkalmából jelentős helyi médiafigyelmet generál, amelyből az általában kormánypárti városvezetés és maga a központi kormányzat is profitál(hat). 

Mindez persze csak árnyaltan igaz, ha a kevés ellenzéki nagyváros egyikébe látogat a miniszterelnök. És még érdekesebb a helyzet, ha a városvezető jelenleg a kormányfő jövő évi kihívójaként igyekszik láttatni magát. Ebben az esetben az előkészítő tárgyalások jelentősége is hatványozódik - a jelek szerint ezt a munkát mindkét oldalon jól végezték el.

Orbán és Botka már reggel kedélyesen köszöntötték egymást: beszédes volt a két politikus kézfogása. Ami azonban sokkal izgalmasabb volt, az kettejük közös sajtószereplése.

A megállapodás aláírása alatt Botka László esetlenebbnek tűnt. Orbán Viktoron egyértelműen látszott, hogy sokkal inkább hozzá van szokva az ilyen helyzetekhez, gyakorlatilag ő diktálta a tempót (aláírás, dokumentumcsere, felállás, átadás és kézfogás). Ugyanakkor Botka egy esetleges kampányban ezt a hiátust - amennyiben nem csak alkalmi megszeppentség volt a sajtó kiemelkedő érdeklődése miatt, tehát ha tényleg hiátust fedeztünk fel - akár az előnyére is fordíthatja, ha úgy tudja magát pozicionálni, mint az átlagemberhez leginkább közelálló politikus archetípusa, aki fel tudja kelteni az "egy közülünk" érzését. Orbánra a legkevésbé sem az "egy közülünk" miatt szavaznak... 

Nem értek egyet azokkal a kommentárokkal, amelyek szerint a sajtótájékoztató mentes volt a politikai üzengetésektől. Sőt, szerintem Botka itt mutatta be igazán, hogy közszereplés tekintetében igen profi módon is tud viselkedni. Kiállása és beszéde professzionális politikus képét sugározta, magabiztosságán kívül pedig épp az volt fő erénye, hogy beszédében nagyon jól csomagolt, de érthető célzásokat tett, kritikát megfogalmazva a kormány felé, egyfajta programot hirdetve a saját tábornak (például: "mi Szegeden nem csak Európa pénzét akarjuk, de az értékeit is"). Ezeket a kiszólásokat folyamatosan szegedi kontextusba helyezte ("mi szegediek"), ami tompított az üzenetek élén, de lényegük teljességgel érthető maradt. Ugyanezzel a módszerrel csempészte be a szolidaritás hagyományosan baloldali értékét, hívószavát is beszédébe, illetve ilyen mondatkörnyezetben beszélt arról is, hogy mennyire fontosnak tartja az emberek lehető legszélesebb körének véleményét kikérni egy-egy fontos kérdéssel kapcsolatosan (ez utóbbi külön figyelmet érdemel a Momentum Mozgalom budapesti NOlimpia kezdeményezésének idején). 

Botka folyamatosan sikersztoriként mutatta be Szegedet. A kor szellemiségéhez jól illeszkedő fejlesztésekről (lézerközpont) és az országos átlagnál alacsonyabb munkanélküliségről beszélt. Egy leendő választási kampányban Botka ezzel meg tudja valósítani azt, amit a magyar baloldal tíz éve képtelen: elmesélni egy jól felépített történetet. Többet mondani, mint az "Orbán takarodj", többet jeleníteni meg, mint a "fúj Fidesz".

Összességében Botka László az elmúlt huszonhét év legemberközelibb és legvállalhatóbb baloldali miniszterelnök-jelöltjének tűnik.

Orbán Viktort mai szereplése előtt több szempont is óvatosságra intette. Egyrészt, ami belföldön szokatlan volt számára: ezúttal nem hazai pályán szerepelt. Másodszor: udvariasnak kellett mutatkoznia vendéglátójával és az általa képviselt közösséggel szemben is. Ebben a helyzetben a miniszterelnök egyfajta békés win-win-szituációra törekedett. Botkával szemben udvarias maradt, elismerően szólt róla ("Egy komoly polgármesterrel tárgyaltam..."), tehát igyekezett bemutatni a szekértábor-logika meghaladására törekvő énjét, ugyanakkor tartózkodnia kellett attól, hogy esetleges kihívóját túldicsérje. Az egyetlen, kizárólag pártpolitikai aspektussal bíró alkalmat azonban megragadta: amikor újságírói kérdés kapcsán Botka a baloldali pártokkal való egyeztetésre, esetleges összefogásra utalt, a miniszterelnök derűt kiváltva hozzáfűzte: őt nem győzte meg a polgármester. Hiába ellenoldali a vetélytárs, hibákat nem róhatott fel, mert azt később a lokálpatrióta, vagy városvezetésükkel egyébként elégedett szavazók büntethetik. Ezért néhány udvarias gesztuson túl a miniszterelnök inkább a város adottságairól szólt elismerően, földrajzi és gazdasági lehetőségeit, szellemi-kulturális tartalékait méltatva, megcirógatva a szegediek öntudatát és arról beszélt: a kormánynak fontos Szeged és fontosak a szegediek. Orbánnak szem előtt kellett tartania sok ezer szegedi szavazóját - igaz, nehéz megmondani, helyben mennyien szavaznának át balra, ha az MSZP/baloldali összefogás listáját a város polgármestere vezetné...

 

Címkék: politika közélet

Pofogadási biztos

2015.05.22. 20:12 | vagergely | 1 komment

Az Orbán-Juncker-háború legújabb (látható) felvonását többször is visszanéztem. Igazság szerint nem akartam hinni a szememnek.

Egyértelmű, hogy a két politikus korántsem szívleli egymást. Minden bizonnyal Juncker ég a vágytól, hogy – mint látjuk, a szó legszorosabb értelmében is – pofozza Orbánt, ha teheti, hiszen a magyar miniszterelnök brit kollégájával, David Cameronnal duót alkotva állt ki Junker bizottsági elnöki megválasztása ellen. A Cameron-Orbán-tengely ellenző nyilatkozataira akkor rárepült az európai sajtó. Mindennek ellenére persze a luxemburgi jelöltből gond nélkül elnök lett, most tehát komoly hatalmi státuszból állhat kicsinyes bosszút.

Merthogy mindennemű politikai-ideológiai szembenállás ellenére itt rém egyszerűen bosszúról van szó. Juncker pontosan tudja, hogy ha megalázza a magyar miniszterelnököt, itthon mindenki ezen nevet majd, a nyugati liberálisoknál (és a nyugati liberális sajtónál) pedig kövér pirospontokat szerez. Ő látszólag profitál belőle, Orbán látszólag (és részben valóban) megszégyenül. Cameront pedig mégsem pofozhatja, azt egy politikai hagyományaira büszke ország hatvanmillió polgára kérné ki magának…

Persze eszünkbe jut a bölcsesség: nem az a legény, aki adja, hanem az, aki állja.

És eszünkbe juthat az is, hogy a politikusoktól azért mégiscsak többet várnánk. Az Európai Bizottság elnökétől minimum méltatlan az a gyerekes viselkedés, amivel megalázza kollégáját. S miközben cselekedeteivel önmagát minősíti, lealacsonyítja státuszát, sőt, az általa vezetett intézményt is. Mert a pár napig tartó nevetés után nem marad semmi tartalmi üzenet az európai integrációs folyamat jelen helyzetéből egyre inkább kiábránduló polgárok tízmilliói számára. Ebben nincs politikai üzenet, nincs tartás, nincs vízió. A pofon sosem a holnapnak szól.

A pofogadási biztos (bocs, HIMYM!) versus komoly hibákat elkövető magyar miniszterelnök meccsen pedig az, aki tovább lát egy bénácska alázásnál, hajlamos lesz a miniszterelnök oldalára állni. A láthatóan zavarban lévő Dunald Tusk mellett ugyanis egyedül ő üzente azt, hogy a legaljasabb helyzetben is higgadt úriember.

Címkék: politika közélet

Egy remek jelölt mellett

2014.10.08. 12:39 | vagergely | Szólj hozzá!

Jelen bejegyzésemben szeretnék kiállni egy Újpesten induló, (valóban) független önkormányzati képviselőjelölt mellett. Maximális támogatásomról biztosítom Őt és pont azért osztom meg a reklámfilmjét és írok róla, mert arra szeretném bátorítani újpesti barátaimat, ismerőseimet, hogy vasárnap ők is támogassák Andrist szavazataikkal.

Nem egyszerűen arról van szó, hogy az ember kiáll a barátja mellett. Andrist mindannyian lelkiismeretes, becsületes, értékelvű embernek ismertük meg, akinek nem az a fontos, hogy mit diktálnak mások, hanem az, hogy mit diktál a lelkiismerete. Tőle meggyőzően hangzik, hogy nem viszályokra, hanem hiteles tettekre van szükség. Születése óta abban a választókerületben él, ahol jelöltként megméreti magát, ismeri az embereket, a környezetet, a problémákat és az adottságokat. Nem közpénzen osztogat krumplit a jónépnek, hanem mikrotámogatásokból épít fel és visz végig egy elismerésre méltó kampányt. Fiatal kora ellenére rendkívül felkészült ember, akiben bátran meg lehet bízni, aki ügyek mentén fog dolgozni a képviselőtestületben és nem pártkatonaként fog szavazgatni.

Bízom benne, hogy minél többen fogják szavazatukkal Faragó Andrást támogatni Újpest 06-os számú választókerületében.

Hajrá, Andris! ;)

Címkék: politika közélet

Időközi értékelés?

2013.09.02. 18:06 | vagergely | Szólj hozzá!

Az időközi önkormányzati képviselőválasztások kapcsán néhány jelenséget olyannyira megszokhattunk már, hogy gyakorlatilag előre rögzíthetjük őket. Ilyen például, hogy ezek a voksolások meglehetősen alacsony részvétel mellett zajlanak le, többnyire csak a legelkötelezettebb szavazók, illetve a helyi közélet iránt érdeklődő lokálpatrióták járulnak urnához. De ugyanígy állandó jelenséggé vált az is, hogy a győztes fél (amennyiben az országos politikában érdekelt jelölőszervezetről van egyáltalán szó) igyekszik az eredményt távlatokat nyitó, beszédes eredményként bemutatni, míg az alulmaradó természetesen azonnal tompítani próbálja mindezt, részben épp az alacsony részvételi adatokra hivatkozva. (A tett racionális, a kivitelezés viszont csak ritkán az.)

Címkék: politika közélet

Egy botrány margójára

2013.06.21. 16:37 | vagergely | Szólj hozzá!

Ki gondolta volna, hogy egy pénteki nap lehet olyan izgalmas az Országgyűlésben, mint a mai!? A földtörvény zárószavazásának körülményei valószínűleg még számos reakciót kiváltanak, sokan sokféleképpen fogják magyarázni. Nem gondolom, hogy nálam van a bölcsek köve és nem állítom azt, hogy az alábbi narratíva az egyetlen helyes értelmezés - sőt, azt gondolom, több komponenssel is számolnunk kell a részletesebb helyzetelemzések elvégzésénél, ugyanakkor néhány gondolattal szeretném megtámogatni a mai események körül kialakult, elsősorban radikális barátaimmal folytatott vitát.

(Azoknak, akik még nem értesültek a mai nap egyik vezető híréről, itt az mno összefoglalója.)

Lássuk a történések mögötti politikai motivációt! 

Címkék: politika közélet

Állj fel...!

2012.12.15. 20:35 | vagergely | Szólj hozzá!

Sokan leírták és elmondták már a legkülönbözőbb fórumokon: Az utolsó hegycsúcs tanulságos film, amiből mindig lehet meríteni. Külföldről hallottuk már többektől: különböző élethelyzetekben mást és mást mond, miközben legfőbb üzenete mindig ugyanaz marad és tekintetünket mindig ugyanarra a „magaslatra” irányítja.

Mi ezt talán mostanában kezdjük megtapasztalni, hiszen október közepe óta, immár két hónapja fut Magyarországon a film – és ennyi idő már elég, hogy megváltozzon élethelyzetünk, fordulatokon menjen át, esetleg megérintsen bennünket valami (vagy Valaki) – főleg „ilyenkor decemberben”.

Címkék: gondolatébresztő

Világnézetileg semleges

2012.12.10. 00:59 | vagergely | Szólj hozzá!

A HVG legfrissebb száma odáig merészkedett, ameddig az elmúlt években Magyarországon senki: listát készített és tett közzé felekezeti hovatartozás alapján. Egészen pontosan listába szedett olyan tankerületi igazgatókat, akik "felekezetek irányába elkötelezettek", példánkban értsd: keresztények. Azaz, miközben esetleg felkészült, jó adottságokkal rendelkező, lelkiismeretes szakemberek, mernek hinni Istenben és hitüket meg is merik vallani valamelyik egyház tagjaiként. Mindez elégséges bűn a lap szerkesztői szemében ahhoz, hogy listát közöljenek róluk és félteni kezdjék tőlük a magyar közoktatás rendszerét - mert egy hívő ember nem lesz az iskolában sem világnézetileg semleges.

Címkék: gondolatébresztő politika közélet hit és vallás

Csak soha fel nem adni

2012.11.10. 10:54 | vagergely | Szólj hozzá!

Böjte Csaba testvér keddi, egyetemi templomban tett látogatása előzetes várakozásomnak megfelelően mély benyomást gyakorolt rám. Nem csak azért, mert most először volt szerencsém személyesen hallgatni a legendás erdélyi szerzetest, ízes tájszólását, látni mosolygós derűjét és részt venni általa bemutatott szentmisén; de azért is, mert pontosan olyan kérdésekről szólt aznap esti két beszédében, amik mostanság a legjobban foglalkoztatnak.

Természetesen a legjobban annak az erdélyi párnak a története gondolkodtatott el, akikről a homíliában számolt be: szakításuk, a testvér és a vőlegény beszélgetése, majd a reményteljes, feladást nem ismerő cselekvés és a hit erejének győzelme életükben. A múlt hónapban keresztelték hatodik gyermeküket... És akkor, ott, az egyetemi templom kopott padjában azt éreztem, hogy fel kéne állnom, kiszaladni a templomból és tenni valamit. 

De jó volt tovább hallgatni Csaba testvért és vele gondolkodni feladás és kitartás ellentétéről, hozadékairól és lehetőségeiről. Jó volt megerősödni abban a tudatban, hogy a számunkra legfontosabb dolgok mellett ki kell tartani, akkor is, ha nehéz, ha úgy érzi az ember, szíjat hasítanak a hátán (vagy a szívén), akkor is, ha látszólag talán kevés a remény. De kinek legyen reménye, ha már nekünk sincs, nem igaz?

Ezzel a gondolattal ballagtam haza aznap este - és ezzel a megerősödött elhatározással maradok a víz felett alig  néhány centivel: csak soha fel nem adni. Nem. Én biztosan kitartok - és nem adom fel!

Címkék: gondolatébresztő ezmegaz

Az utolsó hegycsúcs

2012.11.01. 10:27 | vagergely | Szólj hozzá!

Nemrégiben mutatták be Magyarországon Juan Manuel Cotelo spanyol rendező eddigi legnagyobb hatást kiváltó filmjét, a Pablo Dominguez atyáról szóló, Az utolsó hegycsúcs című alkotást. Az elmúlt időszakban a filmet már telt házzal vetíti Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínház, de van olyan vidéki város, ahol a jövő héten kerül bemutatásra.

           

Címkék: kultúra gondolatébresztő hit és vallás

A racionális hisztériához

2012.10.18. 14:21 | vagergely | Szólj hozzá!

Török Gábor ma talán a legismertebb hazai politológus. A széles tömegek előtt legalábbis nagy valószínűséggel, noha erről még semmiféle közvélemény-kutatást nem láttam (reklamálni is fogok a tanszéken…). Ismertségéhez és népszerűségéhez nyilvánvalóan hozzájárult az olykor még a napi politikában is idézett blogja, amellyel kiszélesítette a politikai elemző szerepét.

A Heti Válaszban legutóbb megjelent (de blogján is közzétett) gondolatmenete a racionális hisztériáról szólva engem arra intett, hogy a másfél év múlva esedékes országgyűlési választásokra megkezdjük a felkészülést – de most nem elemzésre, vagy pártpolitikai pamfletekre gondolok. A felkészülést önmagunkon kell kezdenünk és alaposnak kell lennünk, mert bizonyára sokan osztjuk Török álláspontját és érezzük: ez kemény csata lesz, nem feltétlenül nyugodt légkörben – és akkor még nagyon, de nagyon finoman fogalmaztunk.

Török szerint a választásokig tartó időszak a pártok által tudatosan generált és érdekeiket szolgáló hisztériákról fog szólni. Nagyrészt valószínűleg így lesz. A hisztéria puszta léte azonban nem ok arra, hogy mi is szerves alkotórészeivé váljunk. És előzetesen leginkább erre kell felkészülnünk.

· 2 trackback

Címkék: gondolatébresztő politika közélet